Érzelmi hullám

Nem aludtam 12 órája. Kezdek érzelmileg instabil lenni.

Kezdjük az elején... 

Elkezdtem beszélni egy sráccal. Nagyon hamar találkoztunk stb.. Nem is baj ez. Csak nem szeretném elrontani. Nem szeretném erőltetni magam, de úgy érzem h rá van szükségem. Hogy őt akarom ölelni és csókolni. Nem azért mert ő a nagy LOVE meg ilyenek. NEM! Csak úgy érzem hogy Ő kell. Nem tudom miért.

Kezdek belefáradni dolgokba. Elfáradtam. Nem akarom ezt a sok szart. Itthoni faszságok. Hiába csinálok barmit is nem jó. Tudom h nem elég. De mi többet kellene még tennem? Ne éljek és ne foglalkozzak magammal? Az életemmel? Igaz annak lennie is kéne hogy legyen.

Nem tudom ezt elfogadni hogy mindenki elvan a kis kibaszott kurva boldog retkes életével én meg itt maradtam szívni. 20 éves leszek és hiába érezném hogy boldog vagyok. Hogy? Hogy a faszomba élvezzem ezt az egészet?

Nem tudom élvezni az itthon létet. Nem vagyok nyugodt. De ideges sem. Nem vagyok szomorú és bánatos. Inkább csalódott. Csak ebbe az a legnagyobb baj hogy nem magamban csalódtam. Nem én vagyok a csalódás okozója. Nem én tehetek erről a helyzetről és mégis én iszom meg a levét.

Mégis mi a faszomat tettem előző életemben hogy ezt érdemlem?

Nem szabad lent lennem, de olyan érzelmi változáson megyek át hogy ez várható volt.

Nem merem élvezni azt a kis jót sem amit kaptam... Legalábbis amit lehet hogy kapni fogok.

Ha úgy alakulna hogy mégsem kapom meg... Akkor feladom. Akkor már bele kellesz törődnöm hogy ez van. Mindig van jobb. De minden jó dolog cserében valami másikat vesznek el. Miért kell csak elvenni?

Félek....

Kibaszottul félek ettől. Nem tudom hogy mi lesz vagy hogy, hogy lesz. Nem tudom hogy ténylegesen komolyan gondolja e vagy sem. Hiába nem csak a szex kell neki. Nem arra van szükségem hogy összejárjunk mert szeretethiányos vagyok, vagy csak szimplán egy ölelésre van szükségem. NEM!

Nekem a MINDEN kell. Az ami benne van. Nem CSAK azért megölelni és nem CSAK azért megcsókolni.

Szeretve akarom ölelni és csókolni. Igenis megadni mindent anélkül hogy én kötelezően várnám a viszonzást. Elfogadni a hibákat és megbeszélni a problémákat. Támogasson a nehéz időkben.. Sőt rosszul fogalmazok... Nem kell hogy támogasson. Csak öleljen meg és súgja a fülembe hogy jobb lesz.. Vagy csak pusziljon meg úgy, hogy érezzem AZT.

És mi lesz ha nem lesz semmi? Egyszerű... Megszoktam. Biztos megérdemeltem.

Tudom nem tudok sokat adni... De feltudom ajánlani a lelkem és a szívem.. És mindenem is. Magamnál többet nem tudok nyújtani. Nem vagyok ott