Üres

Egyszerű ez. Üres lettem.

Csak gondoljuk végig ezt. 

Sok faszság, sok érzelmi hullám, sok magamba zuhanás és megtörés. Ezután felállás és felállás, feldolgozás és próbálkozások. 

Vannak dolgok amiket nem lehet elfogadni. Nem is. Fogalmazzunk úgy hogy feldolgozni. Sok bántalmazás, lelki terror majd minden más. 

Sosem mondtam hogy egészséges vagyok lelkileg de mostanra már nem érzek semmit. 

Csak képzeld el a szituációt: fekszel egyedül a szobádban. Villany leolt gyertya meggyújt. Zene, Tv kikapcsol és csak bámulod a plafont. Mi történik? Elkezd járni az agyad. Mi miért történik, miért nem úgy történt mint ahogy, miért kellett neki más és hogy én miért is kellenék bárkinek. Bárcsak minden másképp alakult volna. Bárcsak bátor és erős életem lett volna eddig. No probléma pénz, szerelem és normális család. Ezek után a normális iskolai eredmények, versenyek és biztos jövő. Bárcsak normális lenne az életem. 

Na de mi az a normális élet? Anya, apa együtt, esetlegesen egy vagy 2 testvér, szerelem és minden más tini probléma, ami belegondolva nem is probléma. Igen ez lenne az elképzelés de ne éljünk mesékben és filmekben. Nem mindenkinek ez a normális. 

Mit kellene éreznem?  

Ez nagyon komoly kérdés. Vajon mit kellene éreznie egy olyan embernek aki még nem volt Boldog igazán.

Fura ez a szó hogy boldog hisz, ha belegondolunk a boldogság pillanatok alatt elszáll. Nyilván én is boldog voltam anno egy Huba-Buba rágógumi miatt hisz nem igazán voltunk tehetősek. De belegondolva Huss és el is szállt.

Mi ez az üresség? 21 éves leszek. Dolgozok és hazajövök. Dolgozok és hazajövök. Ja, meg dolgozok és hazajövök. Nem támaszkodhatok a családomra hisz anyukám beteg, apukám beteg, tesómnak külön élete van. Fent tartok egy háztartást, aggódok a számlák miatt és ráadásul egyedül érzem magam. 

Kibaszottul arra vágyok hogy boldog lehessek. Tudom van akinek ez sincs és ez sem adatott meg ami nekem, de emberek vagyunk és elégedetlenek. Mindig vágyakozunk. 

Bevallom nekem nem kell sok minden. Nekem elég lenne egy társ. Lehet ez most kislányos de jó lenne már egy olyan társ, akire rá nézek és nem kell magyarázkodnom. Nem kell magyaráznom hogy most miért vagyok ideges, miért nincs kedvem a szexhez. És akivel csak munka után mondjuk találkozok és nem kérdez semmit csak átölel, magához szorít és annyit mond hogy Hiányoztál. És akihez csak úgy odamegyek és ha el is bőgöm magam annyit mond hogy Nem lesz semmi baj.

De ehelyett mi van jelenleg? 

Üresség.

Nem érzem hogy boldog vagyok. Nem érzek szomorúságot és fájdalmat. A lelkem ordít belülről a társáért de Ő nem válaszol. Minden türelem játék és mindent ki kell várni. Tudom én ezt. Meg akkor fel kell állni és kitartani. Igen kibaszottul ki kell tartani és menni és csinálni de... Mindig ott van az a DE.

Nem szabad a De-re koncentrálni. Meg a Mert-re. Ideje lenne ezeket elfelejteni és kitörölni. 

Nem várom el azt hogy megértsenek az emberek, hisz hablatyolok én itt össze-vissza. 

Egyszerű. Elmúlik az Üresség egyszer. Menni kell és kitartani. 

És stb és stb.....

Érzelmi hullám

Nem aludtam 12 órája. Kezdek érzelmileg instabil lenni.

Kezdjük az elején... 

Elkezdtem beszélni egy sráccal. Nagyon hamar találkoztunk stb.. Nem is baj ez. Csak nem szeretném elrontani. Nem szeretném erőltetni magam, de úgy érzem h rá van szükségem. Hogy őt akarom ölelni és csókolni. Nem azért mert ő a nagy LOVE meg ilyenek. NEM! Csak úgy érzem hogy Ő kell. Nem tudom miért.

Kezdek belefáradni dolgokba. Elfáradtam. Nem akarom ezt a sok szart. Itthoni faszságok. Hiába csinálok barmit is nem jó. Tudom h nem elég. De mi többet kellene még tennem? Ne éljek és ne foglalkozzak magammal? Az életemmel? Igaz annak lennie is kéne hogy legyen.

Nem tudom ezt elfogadni hogy mindenki elvan a kis kibaszott kurva boldog retkes életével én meg itt maradtam szívni. 20 éves leszek és hiába érezném hogy boldog vagyok. Hogy? Hogy a faszomba élvezzem ezt az egészet?

Nem tudom élvezni az itthon létet. Nem vagyok nyugodt. De ideges sem. Nem vagyok szomorú és bánatos. Inkább csalódott. Csak ebbe az a legnagyobb baj hogy nem magamban csalódtam. Nem én vagyok a csalódás okozója. Nem én tehetek erről a helyzetről és mégis én iszom meg a levét.

Mégis mi a faszomat tettem előző életemben hogy ezt érdemlem?

Nem szabad lent lennem, de olyan érzelmi változáson megyek át hogy ez várható volt.

Nem merem élvezni azt a kis jót sem amit kaptam... Legalábbis amit lehet hogy kapni fogok.

Ha úgy alakulna hogy mégsem kapom meg... Akkor feladom. Akkor már bele kellesz törődnöm hogy ez van. Mindig van jobb. De minden jó dolog cserében valami másikat vesznek el. Miért kell csak elvenni?

Félek....

Kibaszottul félek ettől. Nem tudom hogy mi lesz vagy hogy, hogy lesz. Nem tudom hogy ténylegesen komolyan gondolja e vagy sem. Hiába nem csak a szex kell neki. Nem arra van szükségem hogy összejárjunk mert szeretethiányos vagyok, vagy csak szimplán egy ölelésre van szükségem. NEM!

Nekem a MINDEN kell. Az ami benne van. Nem CSAK azért megölelni és nem CSAK azért megcsókolni.

Szeretve akarom ölelni és csókolni. Igenis megadni mindent anélkül hogy én kötelezően várnám a viszonzást. Elfogadni a hibákat és megbeszélni a problémákat. Támogasson a nehéz időkben.. Sőt rosszul fogalmazok... Nem kell hogy támogasson. Csak öleljen meg és súgja a fülembe hogy jobb lesz.. Vagy csak pusziljon meg úgy, hogy érezzem AZT.

És mi lesz ha nem lesz semmi? Egyszerű... Megszoktam. Biztos megérdemeltem.

Tudom nem tudok sokat adni... De feltudom ajánlani a lelkem és a szívem.. És mindenem is. Magamnál többet nem tudok nyújtani. Nem vagyok ott

Mit érzek most?

0. Fogalmazzunk úgy hogy mit nem. Mit érezhet egy ember? Sok mindent.

Inkább koncentráljunk egyszerre csak egyre. A MOSTra.

Most konkrétan sírni van kedvem. Kibőgném magam ha engedné a testem és a szemem, de képtelen vagyok sírni. Annyira belefáradtam a dolgokba hogy elengedem őket. Ez van lesz majd jobb is. Tudom hogy lesz, mert eddig is volt.

Az embert nem az határozza meg hogy mennyi barátja van. Leginkább az hogy tisztában van e vele hogy mennyire tud számítani.

Hiába van sok barátod, ha közülük csak egyre vagy kettőre számíthatsz. A létszám nem határoz meg. Te határozod meg magad. Te döntöd el azt, hogy mit akarsz érezni.

Ha szomorú akarsz lenni akkor legyél és zuhanj le a mélybe, de ne annyira hogy ne tudj visszamászni. (A sötétséget elkezdtem irányítani, olyan régóta vagyok ott.)

Ne becsüld le magad. Felesleges mindenért ócsárolni magad, ugyanis te úgy vagy tökéletes ahogy vagy. Ha mások nem fogadnak el, akkor nem fogadnak el. Ez van. Idővel úgyis jönni fog valaki aki elfogad.

1. Kibaszott csalódott vagyok. Egyszerűen nem akarom elfogadni a tényt, hogy segíteni akarok másnak.. Azonban nem tudok. Ez az egyik legfájóbb számomra. Nem arra van szükségem hogy nekem segítsenek, hanem arra hogy tudjak segíteni másnak Viszont nem mindenki érdemli meg a segítségem. Hallgassam meg és pátyolgassam a lelkét. A valaki nem hagyja hogy segíts akkor arrébb kell állni. Szard le és zsa. Ha ő nem érdekli az hogy mi van veled, azt engedd el.

2. Kibaszottul szükségem van arra hogy szerelmes legyek. Legyen persze mellettem egy olyan ember aki viszont szeret. Elakarom hinni azt, hogy valakinek kellek. Ugyanis nem hiszek magamban annyira, hogy elhiggyem rám szüksége van valakinek. Csak azt szeretném hogy öleljenek szorosan és soha nem engedjenek el. Ne engedje azt hogy tovább zuhanjak, mert magam is félek attól hogy túlságosan is lentre fogok kerülni, ahonnan nem fognak tudni visszahúzni.

Ölelj meg és suttogd a fülembe hogy: ,,Ne aggódj én itt vagy és együtt mindent megoldunk.”. Ez egy annyira nagy dolog amit nem kaphatok meg? Mindenkinek segítek és töröm magam jobb legyen neki, de én nem kapok semmit általában. Nem félek egyedül lenni mert világ életemben egyedül voltam, de jól esne ha engem is szeretnének.

3. Elengedem. Elengedek mindent. Összecsomagolom és hagyom hogy elszálljon. A naprendszerünkből is tűnjön el. Remélhetőleg én nem tűnök el.. Ha igen akkor elnyelt a sötétség.  

Drahos Krisztina Katalin

Falling Deep

Mindenki életében eljön a mélypont. Mindegy mikor és milyen helyzetben, akkor is jön. Hiába nem akarjuk.

Valaki magányába roskad és magába beszéli a dolgokat, mert annyi visszautasítást kapott hogy azt hiszi ez az igazság. Valakit gúnyolnak mindennap, valakit megvernek és kinevetnek, valakinek meg csak szar a családi állapota.

A magány és az egyedüllét az ami elöl nem tudunk elfutni és elrejtőzni. Körbevehet téged több tíz barát, veled lehetnek minden nap de akkor is magányos maradsz, ha tudod azt hogy az vagy. Nincsenek ott éjszaka. Nincs senki aki a gondolatokat elterelné. A végén pedig oda justz már, hogy hiába ott vagy több száz ember között, akkor is egyedül érzed magad.

Minden percben és órában agyalsz. Kattogsz, kattogsz és kattogsz. ,,Mit kéne tennem?”, ,,Ez biztos hogy jó lesz?”, ,,Túl sok ez az egész.”, ,,Nem bírom...”, ,,Anya, miért érzem úgy, mintha a jelenlegi helyzet miatt 15 évet idősödtem volna?”. És más hasonló kérdések.

Néha csak állj meg egy pillanatra. Vagy egy egész napra. Csak vedd számba azokat a dolgokat amin túljutottál egyedül.

Ugye? Máris nem vagy gyenge. Azért kaptad ezt az életet, mert elég erős vagy ahhoz, hogy megéld.

Pletykálnak rólad? Egészségükre! TE tudod az igazat és nem ők. Bántanak a külsőd miatt? Bántsanak. Szard le és szeresd magad. A gyerekkor egy fájdalmas dolog tud lenni, viszont át kell rajta billenni, mert ha nem teszed ott ragadsz. Sose nézz hátra a rossz dolgokra. Mindig keresd a dolgokban a jót.

Csúfoltak anno? De jó nekem mert erősebb lettem mint ők.

Jegyezd meg! Minden alkalommal erősebb és erősebb leszel! Mindegy hányszor omlik össze a várad. Addig nincs baj még újra tudod építeni. Nagyobbra és erősebbre.

Legyen akármilyen szar is a helyzet, mindig fel kell állni!

Ha vannak igaz barátaid akkor ne félj segítséget kérni, viszont ha tudod hogy nem kapsz segítséget, akkor ne is mond el nekik. Nem értik.

Erős vagy hisz azért vagy ott ahol.

Ezt ne felejtsd el! Erős vagy!